Szürke, eseménytelen, ingerszegény, egysíkú és lapos - ezek a jelzők jellemzik leginkább a jelenlegi kampányidőszakot. Sajnos! De vajon miért van így? Ennyire unalmas kampányidőszakot még nem láttunk 1990 óta. Kellene már egy kis humor! Az egyik legviccesebb megállapítás még néhány héttel ezelőtt történt, amikor a baloldali összefogás tagjai között a „bohócot” is megnevezték. De ennél több humoros elemre is igényünk lenne. De nemcsak a jókedv hiányzik, hanem a tájékoztatás is. Mire gondolok?

Óriás- és kisplakátokat is alig-alig látni. Ha gyorsabban közlekedünk az utcán, talán észre sem vesszük, hogy itt-ott megjelentek. Szóróanyagok? Azok is hébe-hóba meglepnek a postaládákban, aztán rövid időn belül a szemetesben kötnek ki, mert jellegtelenek. Pedig nem ez lenne a cél. Gyakran tapasztaljuk, hogy a választók jelentős többsége - a reklámújságok akciós felhívásai mellett -, már nem tart igényt a politikusi ígéretek „könnyed fogyasztására”.

Kampányrendezvényeken az elkötelezettek vesznek részt, oda a bizonytalanokat nem lehet „elcsalni” vagy „elrángatni”. Akkor honnan tudnak tájékozódni azok, kik még nem döntöttek? Na és főleg honnan érdemes nekik? A kereskedelmi csatornák hírösszefoglalói kevés tartalmi információt rejtenek a politikáról, inkább a szenzációdúsabb történéseket szerkesztik be az esti adásokba.

Nekem úgy tűnik, hogy ma a választók jelentős része tájékozatlan vagy félreinformált. Kopogtatócédulák? Regisztráció? Egy forduló? Szily is indul? Milyen pártok lesznek a listán? Most éppen mi a nevük? Kormányválasztók vagy kormányváltók? Ja! Ő nem indul, mert inkább polgármester marad? Akkor kit indítanak? Ilyen, és ehhez hasonló kérdéseket tesz fel az utca embere, akinek a voksára április 6-án több párt is vágyakozik. De ki ad neki hiteles útbaigazítást? Ez a helyzet azt az érzetet kelti, mintha még legalább egy-két hónap távolságra lennénk a választásoktól.

Az is tény, hogy a miniszterelnöki évértékelő beszéd februárban inkább egy könnyed hangvételű szónoklat volt, semmint egy hangsúlyos kampány-nyitány. Kimért, szakszerű, mérnöki pontossággal megtervezett kormányfői szónoklat volt, de mint ilyen, nem tartalmazott pátoszt, lendületet és szenvedélyt, ami pedig egy kampánybeszéd kelléke. A kormányzat politikusai részéről alig elkezdett országjárás során is inkább visszafogottabb beszédeket hallunk, megszólalásaik átadásokhoz, megnyitásokhoz, befektetésekhez kapcsolódnak Az egyszerűemberek számára is értelmezhető pozitív üzenetek szinte csak a rezsicsökkentés propagálására szűkülnek le. Nincsenek indulati elemek és kiszólások a Fidesz-KDNP kampányában, valamint az ellenzéknek ellentmondó, vitatkozó nyilatkozatok. Kerülik a megnyilatkozásokat és a vitákat, csak a legszükségesebb szerepléseknek adnak helyet. Mintha nem is léteznének a politikai riválisok. Léteznek egyáltalán?

Az ellenzéki erők más helyzetből próbálnak a választókhoz eljutni. Példaként nézzük meg, mi történik a szocialisták és szövetségesei körében! 2012-ben még Bajnai Gordon nevét rebesgették a jól értesültek, hogy újra feltűnik üstökösként a bal oldaliak egén, de ő a kampány során egy-két vérszegény megnyilatkozáson kívül nem sokat tudott produkálni. Sőt mára szinte eltűnt a közéletből és kezdetét vette a Mesterházy-Gyurcsány páros, vagy inkább a Gyurcsány-Mesterházy páros nevével fémjelzett huza-vona. A két politikus küzdelme már hosszabb ideje tart, a kampányban pedig az egymásnak ellentmondó nyilatkozatokban folytatódik.

És mi van a Jobbikkal? A párt jó féléve csendben szerveződött, tervezgetett és erősödött, majd szinte valamennyi párt közül a legkorábban ugrott neki a kampánynak. Korán megjelentek plakátjaik és sajátos politikai hirdetéseik. Mosolygós arcú a huszonéves fiatalokkal erősítették meg magukat, ami része volt annak, hogy egész immázsukban megújultak. Az új stílus, új irányt is jelképezett, mivel leszámoltak a hangos, agresszív, indulatos politizálással, helyette szelídebb hangon, szakmai alapokon kampányolnak. Ez az új hangvétel használt a pártnak, szavazótábora kimutathatóan növekedett. Látjuk, hogy még a Jobbik is képes volt változni korábbi megjelenésén, csak a szocialisták nem. Az önkormányzati választásokon azonban majd azzal is el kell számolniuk, hogy például fellegvárukban, Tiszavasváriban miért nem tudtak a lakosság számára is érezhető, érdemi munkát végezni. Most még csak magának a pártnak az erősödése került a fókuszba, de ez egyben azt is jelezheti, hogy egyéniben a Jobbik politikusai nem igen számíthatnak győzelemre.

A kicsi, a lelkes pártok, vagy a „kamu” pártok többsége tisztában van esélytelenségével, de legalább megpróbálták és választási alternatívát nyújtottak az embereknek. Rájuk nem nehezedik az a nyomás, mint a nagyobbakra, sokuknak még az sem jelent gondot, ha nincs valódi programjuk. A bejutás számukra már önmagában is felérne egy választási „győzelemmel”, de erre - az LMP-n kívül - elenyésző esélyük van. Mégse becsüljük le őket! Egy demokráciában az is fontos, hogy legyen választható alternatíva, legyen kínálat is.

Igaz ugyan, hogy még kb. 2 hét van a voksolás időpontjáig, de a kampány heve továbbra sem erősödik. Az is elképzelhető, hogy emögött nagyon is tudatos, átgondolt célok és okok húzódnak meg. Mi, választók azért mégis hiányoljuk a kampányból a sót, a borsot és a csípős paprikát. A könnyedséget és a humort!

Szabó Krisztina Mária

politikai kommunikációs szakértő